Chapter Twenty-Three

Togerther

Dear Sweethearst!

   Először is hatalmas bocsánatkéréssel tartozok, amiért ennyi ideig nem volt rész! Szinte szánalmasnak érezem miatta magamat és megragadom az alkalmat, hogy még egyszer elnézést kérjek! Sajnos azonban sulira kellett készülnöm :P Azonban itt és most orrszág-világ előtt írásba adom, hogyha lesz érdeklődő hetente hozok majd friss részeket. Mit szólnátok?
   Még egyszer nagyon sajnálom az elmaradást és irtózatosan köszönöm annak, aki ennyi késés után elolvassa az új részt! Ha van kedvetek és időtök örülnék pár kommentnek a végén, hidegnek melegnek egyatánt. Ja és köszönöm az előző részhez érkezett komikat, hálás vagyok értük! Tehát ha minden rendben megy akkor a jövő héten- vagy talán most szombaton- jön a következő rész!
   Remélem tetszeni fog a mostani bár lehet, hogy egy kicsit ugyanolyan semmitmondó lett mint az előző azonban annyi bztos, hogy maratoni!  ;)

Massive thanks ladyes! <3

Nadia xoxo

   Mikor már a kocsiban ültünk fáradtan döntöttem a fejemet az ülés hátuljának. Kint még mindig zuhogott az eső és örömmel nyugtáztam, hogy Louis nyomban felcsavarta a fűtést a kocsiban. Bevallom kicsit fáztam és gondolom a mellettem ülő srác is hozzám hasonlóan cidrizett az eső miatt.
   Miután elfogadhatónak tituláltam a hőmérsékletet jöhetett a második probléma, ami még megoldásra várt.  Névszerint itt a külsőmre gondolok. Gyorsan kiráztam a hajamból a vizet miközben azon tanakodtam, hogy vajon hogyan is nézhetek ki. Általában teszek a kinézetemre, de most, hogy egy hivatalos találkán vagyok nem kéne rosszul festenem. Vajon, hogy állhat a hajam? És vajon a ruhám menyire ázott meg?
   Nagyon, de nagyon remélem, hogy Louis haverjai nem olyan antiszociálisak, hogy külső alapján ítéljenek, mert akkor nekem bukta lesz! Az igazat megvallva szeretném elérni a jó első benyomást, de nem sikerülhet, ha olyan vagyok mintha ruhástul fürödtem volna a tengerben.
   Sietősen lesimítottam a hajamat és magamban örültem, hogy nem használok sminket… most tuti úgy néznék ki, mint Frankestein a legrosszabb napján.

- Nyugi már Soph, jól nézel ki- rántott vissza a jelenbe és Louis mosolygós hangja. Grimaszolva forgattam meg a szememet majd ingerülten emeltem rá a tekintetemet, mert eszembe jutott, hogy mi is történt a kávézóban. Lenne egykét megtárgyalnivalónk a szabályokat illetően Louis-val annyi fix!

   Biztos vagyok benne, hogy a keresztanyukám egy pletykafészek- melyik szülő nem- és bíztam benne, hogy nem borítottam ki annyira, hogy rögtön szaladjon is Susanhez. Azt viszont nem élném túl, ha a mostohaanyám kezdene szónokolni a felelősségteljes kapcsolatokról meg a bizalomról, úgyhogy jobb félni, mint megijedni.
   Amúgy Louis is biztosan meghökkenne, ha kapna egy nagy adag felvilágosítást a nem éppen a legnormálisabb kategóriába tartozó szüleimtől! Szigorúan emeltem fel a mutató ujjamat a barátom előtt, mint valami tanárnő, aki a kis nebulóknak készül elmondani, hogy mennyi kettő meg kettő.

- Még egyszer ne merj ennyire zavarba hozni Hannah néni előtt! Kérlek próbáld meg tolerálni magadat! Szerintem neki is véges a türelme és nem örülnénk, ha beköpne Susannak- figyelmeztettem sokatmondóan mire kérdőn meredt rám, de láttam rajta, hogy csak cukkolni akar… megint!
   Pimaszul elmosolyodott, mert gondolom azt hitte, hogy ettől az ártatlan-bárányka hatást fogja elérni, de tévedett.

- Pontosan mivel is hoztalak zavarba?

- Ne add a hülyét Tomlinson!- csattantam fel összefonva magam előtt a kezeimet.

- Pedig komolyan fogalmam sincs!- védekezett vigyorogva- Én tehetek róla, ha a kedves családod nem bírja a romantikus komédiákat?

- Ez inkább tragikomédia!- nevettem fel hangosan mire a mellettem ülő fiú is felkuncogott bár látszólag neki nem jött be annyira a poén, mint nekem. Elgondolkozva pillantott az arcomra, amikor sikerült abbahagynom a nevetést.
   Mitől jönnek elő rajta ezek a hirtelen hangulatváltozások? Értetlen fintorral az arcomon fordítottam felé a fejemet, mert tényleg nem tudtam, hogy miért savanyodott el hirtelen.

- Min töröd a buksidat?- puhatolóztam somolyogva.

- Mikor szándékozod elmondani a szüleidnek, hogy együtt vagyunk Sophie? Tudod elég nyomasztó a tudat, hogy alibit kell felmutatnod azért, hogy velem lehess!- dünnyögte komoran mire felvont szemöldökkel csóváltam meg a fejemet pedig erre a kérdésre a nemleges válasz nem éppen a legmegfelelőbb riposzt.

- Még alig volt időnk együtt lenni… majd csak akkor mondom el, ha biztosak leszünk magunkban Louis- vonogattam a vállamat a körmömet kaparászva.
   Zavartan kinéztem az ablakon azonban az esőn keresztül nem nagyon láttam semmit így maradtam inkább az ölembe bámulásnál. Fél szemmel láttam, hogy az állítólagos barátom unottan megforgatja a szemeit, azonban látszólag ő kivesézve érzi a témát, mert rögtön terelni kezdte a szót. Miért ilyen kellemetlen számára ez a téma?

- Ééés milyen hatásos bemutatót terveztél magadnak virágszál? - kérdezte egy halvány mosollyal az arcán mire értetlenkedve fordítottam felé az arcomat, mert fogalmam sem volt, hogy mire akar célozni.

- Én vagyok ennyire debil vagy a mondandód volt enyhén szólva érthetetlen?

- Szerintem mindkettő- kuncogott pimaszul azonban az összeszűkült szemeim láttán folytatta- Úgy értettem, hogy mit terveztél mára a haverijaimnak bemutatkozás céljából? Tudod, általában a csajok többsége mindig eltervez nekünk valami jó kis murit, hogy bevágódjon és melegen ajánlom ezt neked is. A klasszikus "Nem ismerlek titeket!” showt adod elő vagy jöhet az extravagáns nyomulós forma?

- Te tiszta hülye vagy!- nevettem fel hangosan miközben erősen megütöttem a mellettem kuncogó srác vállát, mert ez tényleg rossz vicc volt.
   Louis szemtelenül mosolyogva nézett engem miközben lenyugodva böktem meg az orrát jelezve, hogy figyeljen rám.

- Nem terveztem semmi ilyesmit! Amúgy tényleg nem ismerem őket, tehát sajnálom, de kénytelen lesz a bandácskád bemutatkozni nekem, ha ez nem jelent gondot…

- Remélem menni fog nekik- húzta el a száját mire vigyorogva csóváltam meg a fejemet.
   Nem vitás eddig ez a marha a legpoénosabb ember, akivel valaha dolgom volt ezen a világon! Nem is csodálom, hogy ilyen könnyen sikerült elcsavarnia a fejemet pár kedves szóval bár lehet, hogy maga a kisugárzása teszi őt ennyire ellenállhatatlanná.
   Gyorsan megráztam a fejemet, mert ezek a furcsa érzelmes gondolatok kezdtek kicsit szánalmasan csengeni a fejemben.

- Amúgy Leah egyszer mesélt otthon a vezetési stílusodról kedves Louis. Megkérdezhetem, hogy fogunk menni? Kéz nélkül, fejvesztetten vagy inkább ne is bizakodjak?- kérdeztem egy incselkedő mosollyal az arcomon mire hangosan elnevette magát majd apásan összekócolta a kezével a vizes hajamat.

- Nem jársz jól, ha engem szurkapiszkálsz kiscsillag!- kuncogott a szemöldökét vonogatva mire kajánul felvontam a szemöldökömet és kapásból visszavágtam.

- Miért, talán csak neked szabad engem bolygatni?

- Talált süllyedt Soph!- villantotta rám a tökéletes fogsorát miközben az oldalamat bökdöste. Ráerőszakoltam az arcvonásaimat, hogy ne merjenek mosolyt varázsolni az arcomra, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
   Végül szélesen elmosolyodtam annak ellenére, hogy a cukkolás nekem szólt… bár nem igazán zavartattam vele magamat. Enyhén ráütöttem a kezeire és egy mosolygós figyelmeztetéssel fordultam felé.

- Nem verekszek veled drága! Féltelek, mert fél kézzel lenyomnálak- jelentettem ki tetetett fellengzőséggel mire felvonva a szemöldökeit vágott egy hitetlenkedő grimaszt, amin képtelen voltam nem vigyorogni.

- Ugye ezt nem mondod komolyan? Ha jól emlékszem legutóbb is én nyertem…

- Csak mert pasi vagy… bár nem vagyok ebbe százszázalékosan biztos- arcátlankodtam mire mosolyogva ölelte át a derekamat miközben a másik kezével meg a hajamat kezdte huzigálni, mint valami óvodás kisgyerek.
   Nevetve húzódtam el tőle, de a fejemet nem tudtam elhúzni, mert még mindig nem szállt le a hajamról. Ráadásnak még direkt rá is könyökölt remélve, hogy ezzel megtöri a jeget. Komolyan ennyire visszamaradott kissrác lenne vagy csak az én agyi szintemnek akar megfelelni? Van egy olyan érzésem, hogy vegyes...

- Szállj már le rólam te korlátolt!

- Csak ha visszavonod, amit rólam mondtál aranyom!- hallottam a mosolygós hangját miközben a hajhagymáimat fájlaltam.

- Mit, azt, hogy töketlen vagy? Óóó azt nem fogom visszavonni mert jogos- kuncogtam szemtelenül miközben sikerült kiszabadítanom a fürtjeimet ennek a szerencsétlennek a könyöke alól és a frizurámat igazgatva figyeltem, ahogyan pimaszul elmosolyodik.

- Egy nap majd bebizonyítom neked, hogy nem vagyok töketlen!- évődött miközben megint átkarolta a derekamat és az orrát az arcomhoz döntve nyomott egy puszit a nyakamra.
   Éreztem, ahogyan nyomban elvörösödik a közelsége miatt miközben a tenyerembe temetettem az arcomat, hogy ne lássa a paprikavörös képemet.
   És még akkor mennyire kipirulhattam, amikor leesett, hogy mire akart célozni! Kicsit mérges voltam rá, amikor tizenhét éves létemre ilyet emleget nekem és az ujjaim között kipillantva láttam, hogy diadalittasan elmosolyodik.

- Na, pontosan így hoztál zavarba Hannah néni előtt is!

- Azért azok a poénjaim nem értek célt ennyire, mint most!- heherészett egósan mire mérgesen vágtam egyet a vállába miközben visszaejtettem magam mellé a kezeimet.
   Feszengve figyeltem, ahogyan önelégülten villantja rám a fogsorát, ami csak azt eredményezte neki, hogy kapott még egy öklöst a vállába.

- Fogd vissza magadat egy kicsit te kanos gyökér!- fenyegettem ingerülten mire csak mosolygott.

- Ha már ennyire jó a hangulatod szívem akár indulhatunk is, nemde? A többiek értékelni fogják a bunkó magaviseletedet drága Sophie!- rötyögött mire szemforgatva bólintottam egyet.
   Figyeltem, ahogyan betolja a kocsikulcsot a gyújtásba miközben azon gondolkoztam, hogy vajon, ha Louis ennyire elemében van, akkor milyen kibírhatatlanok lesznek majd a barátai…